Túlestem az idei első animeconomon. Több mint 2 év kihagyás után egy kicsit furcsa volt visszatérni.
Borzasztóan aggódtam az indulás miatt, mivel a kontaktlencsémmel igen sokat szenvedtem előtte nap is. Sikerült is pont emiatt félórás csúszással elindulni otthonról. Szerencsére nagyon hamar, GPS használata nélkül odataláltunk a helyszínre.
Amint beengedtek, már futottunk is az öltözőhöz összekészülni. Ismét nagyon jó csapatot alkottak a cosplayesek, ahogy tudtuk, segítettük egymást, mindenki őszinte érdeklődéssel fürkészte a másik jelmezét mindenféle ócsárlás és lekezelő pillantások nélkül. Mégegyszer millió köszönet Mindenkinek, aki segített nekem is! 🙂 ❤ A zsűritagok is nagyon aranyosak és segítőkészek voltak. Az elmúlt két év ezernek tűnt, annyira izgultam az elején. Igyekeztem a lehető legjobban megmutatni, hogy mennyit fejlődtem az elmúlt két évben. Pláne, hogy végre sikerült megbarátkoznom a varrógépemmel – amikor éppenséggel nem Kapd-be üzemmódban dolgozik -, és nem kézzel kellett szenvednem. Kis csúszással a szervezőknek sikerült leterelnie és összeszednie minket a színpad mögött.
Most is nagyon sok igényesen elkészített cosplayt láttam. Nagyon tetszett mindenki és a technikák, alapanyagok, amelyekkel dolgoztak ámulatba ejtettek. Hihetetlen, mennyi karnyújtásnyira található eszközzel milyen remek kiegészítőket lehet készíteni. Mondjuk többek közt én is borzasztóan sajnáltam, hogy Predátorunk visszamondta a nevezését. Eszméletlen jó volt mind a ruha, mind a maszk kivitelezése is. Little Sister (Bioshock 2) kútpisztolyból készített fegyverén egyenesen behaltam – szakmabeliként is. xD Szívből gratulálok Neki a díjhoz. 🙂
A színpadon szokás szerint nem sokon múlt, hogy földbe gyökerezzen a lábam. Legalább használni tudtam párom ötletét, hogy csak a zene ritmusára és az ahhoz tartozó időzített mozgásra figyeljek. A színpadi szereplés után párommal körülnéztünk, vettünk néhány apróságot, majd úgy döntöttem, kibújok a jelmezemből. Megmondom őszintén, nem éreztem jól magam benne KinderMaffia nélkül, valamint az elmúlt hetek alváshiánya és a stressz is szépen kijött rajtam. Kajáltunk egyet, majd jöttünk is haza. Az eredményhirdetést így kihagytam, így ezúton is szeretnék gratulálni minden nyertesnek. Nagyon ügyesek és klasszak voltatok! 🙂
I’m through with my first convention this year. It was a bit weird to be back after 2 years.
I was worried about setting off, because this was the first time I wore contact lenses and I suffered for a long time putting them in the day before, too. Thanks to them we managed to start our trip with 30 minutes delay. Thank goodness we arrived to Hungexpo without using GPS very fast.
As soon as we were let in, we ran to the changing room to dress up. The cosplayers made a nice team again: everyone helped the others and looked at each other with honest appreciation and interest, without depraising blinks. I’m very thankful to everyone who helped me out, too. 🙂 ❤ The jury were damn nice and helpful, too. Those missing two years seemed like a thousand year in those minutes, because I was so damn nervous. I did my best to show my advancement to them. Especially because I’ve finally managed to befriend with my sewing machine – when it’s not having those Blow-me periods -, so I didn’t have to sew everything with my bare hands again. With a little delay the organizers managed to get us together and line us up behind the stage.
I saw a lot of well-made costumes this time, too. I liked everyone a lot, and those techniques and ingredients they used for their cosplays made me gape. It’s unbelievable what amazing things can one person do with tools in their reach. Like a lot of people, I was sad, too, that our Predator cancelled his entry. Both his costume and mask were simply amazing and damn detailed. Little Sister’s (Bioshock 2) weapon which was made out of a petrol pistol made me die – as a professional, too. (I hoped she didn’t take my workplace’s. xD) I congratulate her with all my heart for the award. 🙂
Like usual, I didn’t need much for my legs to grow roots to the stage. Thank goodness I could use my boyfriend’s idea to focus on the rhythm and timing of the movements. After the stage we went to look around and buy some small souvenirs, then I decided to get out of my costume. Honestly: I didn’t feel myself well in it without having KinderMaffia by my side, not to mention the lack of sleep and the stress took their toll on me. We ate, then went home. We didn’t wait for the announcement of the competition results, so I’m congratulating to all the winners. You all were truly amazing! 🙂
Dead Rose Garden 